"A lányoknál bejön" - Vizi Dániel

Három éves koromban kezdtem. Mind a két nővérem szinkronkorizott itt Fehérváron, édesapám kihozott párszor, hogy megnézzük őket, aztán a pálya közepén volt egy kis hely, oda bemehettem én is. Fehér műkorcsolyában.

 

 

Nagyon megtetszett a hoki. Amikor négy-öt évesen szuperminiben bekerültem az első csapatba, akkor a társaság már nagyon jó volt, szerettem a mozgást is. A felnőtt meccseket rendszeresen néztük, a Dunaferr elleni nagy rangadókra ma is emlékszem.

 

 

Igen, mint ma egy Salzburg ellni meccsnek. Biciklivel jártunk apával, mert parkolni úgyse lehetett volna a környéken.

 

 

Több edzőm mondtza, hogy ígéretesnek tűnök, így elkezdtem komolyabban venni a dolgot, 11-12 éves koromban. Olyan korán kezdtem, hogy bele kellett nőnöm, a mostani U-20-as csapat tagjaival voltam együt szuper miniben, csak én négy évig maradtam ott a kettő helyett. Eleinte hátul szerettem játszani, aztán amikor előre kerültem, ott ragadtam.

 

 

Két éve, amikor Kercsó Árpi bácsi idekerült, akkor volt a legsikeresebb szezonom, hetvenkilenc pontot szereztem huszonhat meccsen. Jó kis motiváció volt hozzá bekerülni, ő pedig megbízott bennem, sokat játszottam nála. Nagyon tetszett neki a bottechnikám, a gyorsaságom és a gólérzékenységem.

 

 

Pavel Dacjuktól. A Youtube-on. Ilja Kovalcsukaot és Patrick Keane-t is sokat nézem, mert ők igazi technikás játékosok. Aztán gyakorlok az unokatestvéreimmel, akik szintén ígéretes játékosok, vagy azok voltak. A mamámnál van egy kis udvar, azon gyakoroltunk mindig.

 

 

Dehogyis, betonon, cipőben. De a bottechinkát gyakoroltuk, azt meg így is lehet. Sokat ügyesedtünk. Mindannyian ebből profitáltunk, pedig nagyon kicsi volt az udvar, de kettő kettőben sok gyors apró mozdulatot be tudtunk gyakorolni.

 

 

Az már a rengeteg jeges edzésen alakult ki, de még nem a legjobb. A gyorsaságomon is kell fejleszteni.

 

 

Óriási a különbség. Az edzők tekintetében is, főleg most Kóger Istvánnal nagyon jó dolgozni. Meg a körítést tekintve is, olyan érzésünk van, mintha egy profi felnőtt csapatban lennénk, Fekti Istiék nagyon jól kitalálták ezt, ösztönöz minket. Többször is kaptunk két-két új ütőt, ingyen utazhattunk Németországba tornákra, ilyesmi korábban elképzelhetetlen volt.

 

 

Legyen közvetlen, jó fej, a szaktudása is megfelelő, és tudjon motiválni.

 

 

Még nem tudjuk, pontosan hogy lesz az idén. Sokan mondják, halljuk, hogy elég gyenge a mezőny az utánpótlásban, talán négy komolyabb, bajnokesélyes csapat van, a többi tényleg gyengébb egy kicsit.

 

 

A Tóparti Gimnáziumba. Az osztályban én vagyok az egyetlen hokis, de a suliban vannak még páran. Nem könnyű összerakni a tanuást és az edzéseket, főleg, mióta megalakult az akadémia és ennyit edzünk egy nap. De meg tudom oldani. Nem megy rosszul a tanulás, de mehetne jobban is… A szüleim inkább a tanulás mellett vannak, mondogatják, hogy a sportban annyi minden történhet…

 

 

Persze, azért próbálom összeegyeztetni a dolgokat. Tizenöt vagyok, van még négy évem a gimiben, ráérek egyelőre eldönteni, mi lesz később.

 

 

A hokinak Fehérváron nagyon jó híre van. A lányoknál bejön, az biztos, hogy jobban bírnak minket, mint a focistákat.

 

 

Persze. Az akadémia összes csapatának meccsein a lányok adják a közönség nagy részét. Itt egytől egyig minden gyereknek jó kiállása és jó fizikuma van, azért ez számít.

 

 

Játszani és meghatározó tagja szeretnék lenni a felnőtt csapatnak, ez az első célom. Aztán egyszer kijutni Amerikába valamelyik ligába, vagy Európában a svájci, német vagy valamelyik erősebb ligában játszani, és persze a válogatottban is.

 

 

Lehet rosszul kezdeni egy bajnokságot… Nagyjából minden meccsen kint vagyok, a fenti részen nézzük a srácokkal, de olykor beállok a táborba is a szemközti lelátón. Előfordult már sokszor, hogy a nagyok közül lejött az edzésünkre valamelyik játékos. Sofron Isti és Johansson a kedvenceim és az újak közül Banham is nagyon tetszik.