Ájulásból is egyből a jégre – Vértes Nátán

 

A hajadat sosem akartad levágatni?

Á, még sose. Árpi bácsi is mindig azt szokta mondani, én egy külön figura vagyok.

Hogy érzed magad Fehérváron?

Jól vagyok. Megy a tanulás is, a hoki is. Volt egy-két holtpontom, sérülések miatt, de most már jó.

Milyen sérülésed volt?

Legutóbb a kezemben elszakadt egy szalag. Egyik edzésen a palánkhoz ragadt és a hátvéd elvitte.

Nem féltél soha az ilyen sérülésektől?

Nem, inkább játszottam még begipszelt kézzel is.

Amúgy is az a benyomásom, hogy te az a „fára mászós, leesős” gyerek voltál mindig is.

Peeeersze. Amikor agyrázkódásom volt, elájultam öt percre, a cserepadon ébredtem, és már nyitottam is a palánk ajtaját, hogy megyek vissza a jégre. Fél kesztyűvel. Azt se tudtam, mi történt velem.

A szüleid sose féltettek?

De féltenek, én meg mindig nyugtatom őket. Mozgékony gyerek voltam mindig, keresztapám jégkorongozott, tőle kaptam egy görkorit születésnapomra négy évesen. Látta, hogy ügyesen korizok, elvitt Budapesten egy edzőhöz, ő mondta, hogy tehetséges vagyok.

A hokiról akkoriban mennyit tudtál?

Annyit, hogy bunyóznak benne, meg hogy lehet ütközni.

Pesten nem jártál hokimeccsre?

Akkor még nem. Aztán leköltöztünk Zalaegerszegre, ott ismerkedtem meg vele közelebbről. Kercsó Árpi bácsi mondta, hogy nagy hokis lehetek. Aztán amikor ő elment Erdélybe, úgy volt, hogy megyek utána én is, de mikor indultunk volna, már jött is vissza. Fehérvárra már követtem.

Pestről Egerszegre, onnan Fehérvárra: egyedül utazgatsz az országban?

Három éve vagyok itt egyedül, kollégiumban lakom. A szüleim Pesten laknak, hétvégenként megyek haza.

Más gyerek ennyi idősen még nem is hallott arról, hogy a szüleitől külön él.

Eleinte nehéz volt, de már vannak itt barátaim, olyanok vagyunk, mint egy család. Ha bármi nyomja a lelkem, velük megbeszélem.

És a felnőttek között van, akivel meg tudod beszélni a dolgokat?

Igen, Mihály Árpival jóban vagyok. Még pici koromban egyszer felvitt magával a jégre, ráadásul anyukám barátnőjét is ismeri. De néha Fekti Isti és Kercsó Árpi bácsi is segít.

Árpi bácsi mennyire figyel oda rád?

Hát, mostanában eléggé, úgy veszem észre, mert kis dolgok miatt is leszid. De hát persze joggal.

Mert?

Hát például, ha nem adok jókor passzt, korán lövöm el, vagy nem nézek fel közben.

Mit gondoltál róla, mikor megismerted?

Azt, hogy jó szigorú lehet… Tényleg az volt, de megszerettem hamar.

A suliban hogy érzed magad?

Most jól, mert jók a jegyeim is. Csupa ötös. Néha egy-két négyes becsúszik. A Hét vezér téri Általános Iskolába járok, ami Fehérvár legerősebb iskolája, azt mondják. Az osztályban sokan sportolnak rajtam kívül is.

A magatartás is jeles?

Hát, az nem mindig. A diákcsínyek megvannak. Például leszedjük a kisalmákat a fáról és dobálózunk.

De a tanárok iránt nem vagy tiszteletlen?

Nem, a tisztelet a fontos. Tanárok iránt is, edzők iránt is. Főleg Árpi bácsitól lehet tiszteletet tanulni.

Szeretsz cselezni?

Szeretek, bár nem szélső vagyok, hanem center.

Azok közé tartozol, akikre azért kell rászólni, mert túl sokat cselez, vagy akire azért, mert keveset vállal?

Mostanában a holtponton nem vállaltam el semmit, de most két meccsen jól ment a játék, a Miskolcnak lőttem négy gólt. Megtört az átok! Jó érzés.

Kik a kedvenceid?

Mihály Árpi, Frank Banham, Sofron Isti, külföldről meg Jevgenyij Malkin.

Fogsz bunyózni, ha nagy hokis leszel?

Ha felbosszantanak, biztosan! De azért inkább a játékkal törődöm, az edzőink mondják, ha bosszantanak, inkább gólokkal adjuk vissza.

Az edzéseket ma is élvezed még?

Ugyanúgy, mint régen. Egy Vas Marci-gondolatot szeretnék mondani: az edzést nem túlélni kell, hanem átélni!

Bravó! Szabadidődben mit szeretsz csinálni?

Pingpongozunk, focizunk, floorballozunk vagy mini hokibotokkal játszunk a szobában.

A koleszban? Azt hogyan kell?

Az ajtó a kapu, harminc centis műanyag botjaink vannak és floorball-labdával lődözünk kapura. Bajnokságot rendezünk belőle.

A tanárok nem szólnak, hogy hangosak vagytok?

Van, amikor lehetnénk halkabbak, olyankor szoktak szólni.

Fehérvárt mennyire ismerted meg?

Van, hogy bejárunk a városba, például, ha babfőzelék az ebéd, olyankor megyünk pizzát enni. Jobban ismerem már Fehérvárt, mint Budapestet.

És a hokis figuráid megvannak még a szobádban az asztalodon?

Vannak, vannak elegen. Az egész asztal tele van már.

Mit csinálsz velük?

Dísznek jók, meg felnézek rájuk. Hogy hátha egyszer még belőlem is lehet ilyen figura.