Akadémisták az ICE csapatban – Mihály Ákos

Hogyan kerültél az Ifjabb Ocskay Gábor Jégkorong Akadémiára?

A 2014/2015-ös szezont Amerikában töltöttem, és amikor hazatértem, csapatot kerestem. Csíkszeredában a korosztályomban többen más csapatba igazoltak akkor, ezen kívül pedig megfelelő fejlődési lehetőséget kerestem. Hallottam, hogy a csapattársaim közül ketten, Császár Hunor és Buzás Arnold Székesfehérvárra jönnek, édesapám javaslatára pedig én is ide igazoltam. Ekkor ifjúsági korú játékosok voltunk, tudtam, hogy egy másik korábbi csapattársam, Péter Andor is itt játszik, de ezen kívül nem tudtam, mire számítsak, nem ismertem itt senkit. Utólag visszagondolva ez jó döntésnek bizonyult, Kiss Dáviddal pedig szép négy évet töltöttem az Akadémián, majd bemutatkozhattam a felnőttek között is.

Miben nyújtott támogatást az Akadémia, ami segít a felnőtt karriered kezdetén?

Akadémiás éveim során szerencsére több jó edzővel is dolgoztam együtt, mindannyian segítettek abban, hogy jobb játékos legyen belőlem. Akit kiemelnék, az Kiss Dávid, hiszen tőle kaptam a legtöbb lehetőséget és vele fejlődtem a legtöbbet. Sosem voltam az a játékos, aki nem szeret dolgozni, de Dávid mindig olyan tanácsokkal látott el, amikkel ki tudtam hozni magamból a maximumot, a pluszmunkára pedig mindig volt lehetőségem, amit szintén igyekeztem beletenni. Szintén nagy segítség volt a kollégium, mert az ottani lét segített önállósodni, a harmadik évben pedig már a felújított szintre költözhettünk, így minden körülmény adott volt a kemény munkához. Az Akadémia sokat segített a tanulmányaimban is, ez nagy pluszt adott nekem.

Az Akadémián töltött évek hogyan készítettek fel az osztrák első osztályú ligára?

Szerencsére az Akadémián a korosztályokban versenyképes csapatokban játszhattam, sokszor egy korosztállyal feljebb is, így akár a saját korcsoportomban, akár ifjúsági játékosként a juniorbajnokságban mindig a legjobbat kaptuk. Az EBJL és az EBYSL ekkor még új ligák voltak, jó külföldi csapatok ellen is játszhattunk, megismertük a korosztályos osztrák játékosokat, akik közül párral most épp a felnőtt csapatban játszunk egymás ellen. Ami igazán felkészített az osztrák bajnokságra, az a Titánokban való szereplés volt, hiszen 19 évesen sok játékidőt kaptam a felnőtt ligában, így megtapasztalhattam az utánpótlás és a profi bajnokságok közötti különbségeket.

Milyen érzés az Akadémiáról bekerülni az ICE csapatba?

Nyilván jó érzés, mert mióta itt vagyok, néztem a „nagyok” játékát, kijártam a mérkőzéseikre és persze az volt az egyik célom, hogy egyszer közöttük szerepeljek. Ehhez először a magyar felnőtt bajnokságban kellett helyt állnom és innen sikerült még egy lépcsőt fellépnem az ICEHL-ben szereplő csapatba. Örülök, hogy sikerült véghezvinnem azt, amit már akkor eldöntöttem, mikor ide kerültem, és most már én is „nagynak” mondhatom magam. Persze tudom, hogy még sokat kell fejlődnöm, és ezért is dolgozom nap mint nap.

Mit tanácsolnál a mostani utánpótlás játékosainknak, akiknek esetleg már Te vagy a példaképe?

Amióta a felnőtt csapatban játszom, legyen az akár a Titánok, vagy a Hydro Fehérvár AV19, egyre több üzenetet kapok kis hokisoktól vagy akár az edzések vagy mérkőzések után egy pár biztató szót. Ez jól esik és motivál is, hogy minden nap keményen dolgozzak. Nekik azt üzenem, hogy minden nap, minden edzésre úgy jöjjenek, hogy fejlődni akarnak, és a kemény munkával el lehet érni azt, amit igazán akarunk. Persze vannak rosszabb, nehezebb időszakok és az, hogy valaki profi sportoló legyen, sok lemondással jár, de összességében megéri.

A Hydro Fehérvár AV19 csapatában a fiatalokat a rutinosabb játékosok is segítik, melyről a főszereplők az alábbi videóban beszélnek: