Az edző, aki még játékosnak is kölyök lenne

  • 2012.08.02. 15:46
  • Akadémia
Fehérváron kezdett jégkorongozni, 1998-ban. Tizenhat évesen állt légiósnak, egy év szlovákiai élet után Salzburgban profiskodott, majd a tengerentúlon is megfordult. Végül a Volánba tért vissza, a farmcsapat mellett néhányszor a nagyok EBEL-keretébe is bekerült. Tulajdonképpen jó kis pályaív ez ahhoz, hogy valaki a tapasztalatait felhasználva edzőnek álljon utána.
Na de 22 évesen?
 
 
Az Ifjabb Ocskay Gábor Akadémia U 20-as csapatának edzője, Kiss Dávid abban a korban választotta a tréneri pályát, amikor még játékosnak is fiatal az ember.
- Nem így terveztem, bár gondoltam rá, hogy valamikor edzősködnék – meséli magáról az EBEL U 20-as keret vezetőedzőjének, Tyler Dietrichnek a segítője. – Miután láttam, hogy nehéz lesz megragadni a nagycsapatnál, elmenni pedig nem akartam máshova, ez lett belőle. Debrecenből és az Újpesttől kerestek, de közben Ocskay Gábor és Fekti Isti szólt, hogy lenne ez a lehetőség, indul az EBEL junior ligában a farmcsapat, és mivel kanadai edző lesz, a nyelvtudásom és a hozzá hasonló korom miatt segíthetnék neki.
Tyler Dietrich szerencsére mentalitásában is közel áll a fiatal fehérvári edzőhöz, aki nem bánta meg, hogy bevállalta az újat, úgy sem, hogy állítja, nagyon hiányzik neki a játék.
- Ez van, 28-30 éves koromra tapasztalt edző lehetek – veszi még pozitívabbra a dolgot -, persze fura, hogy velem szinte egykorú srácokat edzek. Közvetlenek persze, de szerencsére megadják a tiszteletet is.
A játékosokat kivétel nélkül ismerte – néhányukkal együtt is játszott – sok ideje nem volt hezitálni, jól érzi magát a mélyvízben. Amikor Tyler Dietrich pár napra hazautazott, egyedül látta el a feladatot, a srácok pedig partnerek voltak benne.
- Ő a vezetőedző, a főnök, én a technikai jellegű dolgokban segítek. Nagyon jól kijövünk, még edzeni is járunk együtt, egymásra hangolódtunk.
Kiss Dávid saját példáján tapasztalta meg, milyen komoly a kihívás, amit a junior-csapat felépítése jelent: az Akadémia vezetői szerint pár éven belül több itteni fiatalnak be kell férnie az EBEL-keretbe. Ami neki sem volt könnyű játékosként…
- Ismerve a csapatot és a saját tapasztalatomat, mondhatom, nem lesz könnyű. Rengeteg munkára és színvonalas meccsekre lesz szükségük hozzá. Az sem ártana, ha néha oda tudnának kerülni a nagyok közé egy-egy időszakra, pár edzésre, beleszagolni kicsit az ottani légkörbe. Nem lesz egyszerű.
Hogy mennyire lesznek színvonalasak a meccsek az EBEL szeptember elején induló junior ligájában, azt most még mindenki csak találgatja.
- Ugrás az ismeretlenbe, de azért vannak célkitűzések – mondja Kiss – , minél több meccset kell nyerni. Szerintem a Zólyom lesz a legkeményebb ellenfél, a többit meglátjuk.
A hosszabb távú tervekkel kapcsolatban a legfontosabb kérdés egy 22 éves fiatalembernél, hogy végleg lezárta-e a játékos karriert az edzői kedvéért.
- Játszottam volna, amíg csak lehet, de ha már így alakult, most csak erre a feladatra szeretnék koncentrálni. Megvannak a saját tapasztalataim, elsősorban az, hogy megfelelő meccsszám és színvonal híján nincs esélye előre lépnie egy fiatalnak. A MOL Ligában is voltak jó meccsek, de hosszú távon csak akkor van sansz fejlődni és az EBEL-játékosok szintjét elérni, ha ahhoz hasonló a terhelés is – vázolja a fiatalok kemény próbatételét.
Összegzésképpen persze megkérdezzük, élvezi-e az új szerepkört.
- Teljesen. Egész nyáron vártam, hogy jöjjenek a jeges edzések, várom az utazásokat – lesz belőlük elég – és nagyon kíváncsi vagyok az ellenfelekre. Bennem van, hogy jó lenne még játszani, de mégiscsak jégen vagyok és azt csinálom, amit szeretek.
Szól a 22 éves edzőtanonc és megy is, mert a főnök már sürgeti. Hosszú lesz a szezon.