Edzőként is Kercsó-tanítvány

- A magyar hoki egy kiemelkedő generációja ez a 99-2000-es. - ismétli meg Kercsó Árpád véleményét a kölyök A-csapat vezetőedzője, Faragó Gyula - Ha nem is NHL-ben gondolkodunk velük kapcsolatban, de az EBEL-be, vagy egy svéd bajnokságba eljuthatnak. De egyelőre korai lenne neveket mondani. Sok mindentől függ, mi lesz később belőlük. 10-15 éve elég volt szimplán tehetségesnek lenni ahhoz, hogy valaki sokra vigye. Ez a magyar hoki akkori állapotát tükrözte. De ez ma már kevés. A gyerekeket rá kell vezetni, tudatosan arra kell nevelni, hogy megértsék, milyen érték van a birtokukban a tehetségükkel. Alázat, fegyelem, szorgalom kell, és akkor az intelligenciáról mg nem beszéltünk. Ezek nélkül nem juthatnak el arra a szintre, amire most pozicionáljuk őket. Amire hivatottak.

 

 

- Azt lehet látni egy edzésen vagy meccsen, hogy a játékos hogyan gondolkozik. Ebből egy edző már le tudja szűrni, mire van affinitása. Hogy lehet-e belőle kiemelkedő játékos később. De tény, hogy rengeteget változnak. Ez az a kor, ahol már a biológiai érés is „bejátszik”, sok irányba el lehet kanyarodni. Figyelni kell rájuk. De abban a tekintetben szerencsénk van, hogy az A-csapatunkban mind technikailag, mind gondolkodás szintjén olyan játékosaink vannak, akik egymással rivalizálnak, úgy, hogy szinte észre se veszik. És ezzel egymást húzzák felfelé. Ha egy csapatban csak 1-2 ilyen játékos van, az a csapat már hátrányban van hozzánk képest. Ez nem azt jelenti, hogy minden ellenfelet 30 góllal megverünk, de nem is kell. Bevallom, én nem gondoltam volna, hogy ennyi idősen ilyen szintre jutnak ezek az emberkék. Rájuk már lehet mondani, hogy a mostani nagy öregek és a 94-96-os korosztály után odaérhetnek, betömködhetjük velük a meglévő lyukakat.

 

- Nagyobb az edzők felelőssége, ha kiemelkedő a csapatuk a korosztályában?

 

- Felelősség így is, úgy is van. Aki megfogadja a tanácsunkat, annak minden az előnyére válik, amit itt kap. Nekem is azt mondta anno a mesterem, hogy addig örüljünk, amíg néha le vagyunk szidva, mert addig fontosak vagyunk.

 

 

Mivel ő a szakmai igazgató és a mentor edző, minden edzésen itt van. Minden végső szó az övé, de vannak dolgok, amiket rám bíz. Tizenegy éve edzősködöm, és úgy érkeztem ide Dunaújvárosból, hogy már fel tudtam mutatni valamit. De soha nem gondoltam azt, hogy ez elég. Szerencsés vagyok, mert most a mestertől tanulhatok. Ahogy játékosként is.

 

Érdekes. Többször felvetették már, hogy nehéz lesz vele, de ezt most már cáfolni tudom. Ismerjük egymást. A megelőző években a csapataink mindig jó meccseket játszottak egymás ellen. Ebből kifolyólag, akik jöttek velem gyerekek Újvárosból, azokkal a mester is mindig meg volt elégedve. Örülök, hogy így alakult. Tudtam, hogy egyszer fogunk még együtt dolgozni. Hál’istennek olyan feltételrendszerben tehetjük, hogy csak arra kell figyelni, mit tudunk kihozni magunkból meg a gyerekekből.

 

 

Ahogy az annak idején Dunaújvárosban működött, azt csak Kercsó habitusával és lendületével lehetett megcsinálni. Ma már nem lehetne olyan körülmények között minőségi utánpótlást nevelni. Természetesen a mai gyerekeknek fogalmuk sincs róla, milyen volt az, amikor szakadó esőben vagy hólapátolással készültünk egy-egy vb-re. De nem is kell, hogy legyen. A mai világban már csak ezekkel a feltételekkel teljesíthetik be az álmaikat. Biztos vagyok benne, hogy ha anno nekünk lettek volna ilyen lehetőségeink, több kijött volna belőlünk. Azt se feledjük el, hogy a mai srácoknak annyiban is könnyebb, hogy már van előttük példa, itt látják mindennap az EBEL-játékosokat, telt ház előtt, falrengető hangulatban játszani. Mi előttünk ilyen nem volt. Emlékszünk az akkori csapatokra… Egy mai gyerekben jobban rögzülhet, hogy mit is érhet el, hogy miért érdemes hajtania, nem kell külön motiválnunk.

 

 

Rá kell vezetni a gyerekeket, hogy itt vannak elvárások, és ezt el kell fogadniuk. A viselkedést és az edzésmunkát illetően is. E nélkül nem megy. Én a Kercsó-féle szigor alatt nőttem fel és nem tagadom, tartom is magam hozzá. De a gyerekek maguktól is tudják ezeket a szabályokat. Aki nem fogadja el a közeg törvényeit, magát zárja ki belőle. Nem egyforma társadalmi helyzetből érkeznek ide, de itt megszűnnek a különbségek. Ez a lényeg. De azt én is aláírom, hogy a mester mostanra valóban visszább vett a legendás szigorából.