Fekti István: "Ez egy rendkívül nemes, de egy nagyon nehéz feladat"

Augusztusban mik voltak az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia célkitűzései erre a szezonra?

Az alapvető célkitűzés, ha lehet ilyenről beszélni, hogy az eredményesség tekintetében a csapataink lehetőség szerint a playoff helyezések valamelyikét érjék el, valamint ahol párhuzamos versenyeztetés van, az EBEL és a magyar bajnokságban, mind a két helyen jussanak be rájátszásba. Az idei évtől bekapcsolódott a Central European Hockey Cup a serdülősöknél, ahol az volt a cél, hogy minél jobb minőségű mérkőzéseket játszunk, és ha lehetőségünk adódik, akkor minél jobb helyet érjünk el. Ezen felül gyakorlatilag ez a második év, hogy újraélesztettük a MOL Liga-csapatunkat, és az első év hibáiból és pozitív tapasztalataiból összegyúrva megpróbáltuk megtalálni a helyét a képzési rendszerünkben. A kihívást az jelenti, hogy az Akadémia hogy tudja a játékosfejlesztést a legjobban szolgálni a rendszeren belül.  A MOL Liga-együttes nem hozzánk tartozik, de az Akadémiáról kikerülő legtehetségesebb fiataloknak az első felnőtt szinten való megmérettetése a MOL Ligán keresztül valósul meg. Ez volt a fő célkitűzésünk, illetve, hogy a második évben az egyéni képzést minél jobban tudjuk kamatoztatni a játékosok fejlesztése kapcsán.

Mindig nehéz kérdés egy utánpótlás-nevelő klubnál az, hogy az eredményesség a fontos vagy inkább a játékosok fejlesztése. Ez hogy valósult meg az akadémián az előző években, és idén?

Ezt a kérdést már nagyon sokan feltették nekem. A kettő között van az igazság, az eredményesség elengedhetetlen ahhoz, hogy egy akadémia vonzóvá váljon egy játékos számára, mert mindenki eredményes csapatban szeret játszani, és ugye a sikeres csapatok vannak górcső alatt. Amit még meg kell említenem, hogy a TAO-s támogatások óta nagyon fontos az, hogy eredményesen működjünk, ugyanis a TAO mértékét az aktuális év eredményei határozzák meg.  Az, hogy az általunk pályázott összegből mennyit kapunk meg, befolyásolja az itt sportoló 300-350 gyerek életét, illetve annak a 15-17 főállású edző és a stábtagok munkáját.  Azonban nem szabad csak az eredményre koncentrálni, és elvakultan csak ezt hajszolni, mert az elveszi a sava-borsát az utánpótlásnevelésnek, aminek az lenne a lényege, hogy szerettessük meg ezt a sportágat minél több családdal és gyerekkel.  Akik majd elhagyják ezt az intézményt, azok közül valaki a profi hoki területén, valaki az élet más területein, valaki sportemberként fogja megállni a helyét, mert gyakorlatilag a sportág megszerettetése lehet az alapvető célkitűzése egy ilyen műhelynek. Nagyon nehéz a játékosfejlesztést és az eredményességet elválasztani egymástól pontosan ezek a szempontok miatt. Az edzők mindig azért dolgoznak, hogy minél eredményesebb csapatokat neveljenek ki.  Nem felejthetjük el azt, hogy tizenkét éves kortól van eredményszámolás a magyar bajnokságban, de lehet, hogy ez majd változik egyszer.  Most már az előkészítőben is zárótornák vannak, tehát nagyon nehéz kikerülni az eredményesség kérdését. Azt viszont, hogy egy akadémia, vagy egy sportegyesület mennyire tud eredményesen működni, azt nem lehet prognosztizálni, mert gyakorlatilag gyerekekről van szó, akik vállalva a sportolás terhét a tanulás mellett, már serdülő szinttől nemzetközi bajnokságokban versenyeznek. Ez azt jelenti, hogy egy héten két-három mérkőzést játszanak akár hétköznap is, így nagyon nehéz összeegyeztetni a kettőt.  Ám a lényeg, hogy a legfontosabb az lenne a nevelés szempontjából, hogy minél több tehetséges játékos jelenjen meg először az utánpótlás csapatokban, majd a MOL Ligán keresztül az EBEL-csapatban. Erre pro és kontra példákat is találhatunk, hiszen van, amikor egy nem bajnokcsapatból több minőségi játékos kerül ki, mint egy bajnokcsapatból, de a versenyhelyzet megteremtése céljából, ami a játékosképzésnek a legfontosabb indikátora, nagyon fontosak az eredmények is.  

Említette, hogy komplex dolog, ami itt zajlik. Mi az, ami kialakult az elmúlt hét év során, és most már alapvető tényezőként jól működik az Akadémián?

Megpróbáltunk a kezdetektől fogva olyan szakmai stábokat kialakítani, akik letéteményesei annak, hogy az elmúlt hét évben a legeredményesebben működő jégkorong akadémia vagyunk Magyarországon. Itt Fehérváron igen összetett megoldás működik, hiszen nem egy elszigetelt helyen nevelődnek a gyermekek, hanem van 300 fehérvári fiatal és körülbelül 30 olyan tehetséges sportoló, aki az ország különböző városaiból és Székelyföldről érkeztek ide. Ezt kell összegyúrnunk egy egységes masszává, ami nem könnyű feladat sem az edzők, sem a vezetés számára. Ez szerintem hét év után már teljes mértékben elfogadott és működik. Gyakorlatilag azt tudjuk kínálni, hogy előkészítőtől serdülőig két csapatot versenyeztetünk, így mindenkinek adunk lehetőséget, hogy megmutassa magát, még annak is, aki nem is gondolkozik komolyan az élsportban. Ez is egy nagyon fontos eleme a képzésnek. Ezeknek a csapatoknak az indításához szintén a TAO forrásokból van merítési lehetőség, ha ez a forrás nem állna rendelkezésünkre, akkor csak egy csapatot tudnánk indítani korosztályonként. Serdülő korosztálytól beindul a nemzetközi és a magyar párhuzamos versenyeztetés. Ez jövőre szerintem kicsit nehezebb lesz, mert az EBEL szerződése három évig tartott a Rookie Cupra, ami egy Európai Unió által finanszírozott kupasorozat volt. A tavaly önképző jelleggel megalakult Central European Cup jövője is bizonytalan, de nagyon optimisták vagyunk azzal kapcsolatban, hogy valami hasonló versenyeztetési rendszert sikerül majd tető alá hozni. U18-tól felfelé egy csapattal megyünk, még a nagy létszámok ellenére is, mert ott már a párhuzamos heti szintű megmérettetés miatt nincs lehetőség két csapat indítására. Ez tart U20-ig, és a legtehetségesebb juniorkorú játékosokkal pedig már a felnőtt csapatnak van szerződése. Az akadémia az alapítástól kezdve foglalkoztat sportpszichológust is, dr. Fischer Miklós segít a mentális felkészítésben. Tavaly elindult az Ifj. Ocskay Gábor Tehetséggondozó Ösztöndíj Program, aminek keretein belül az edzők által javasolt ifjúsági, junior, vagy esetenként serdülő játékosok extra juttatásokban részesülnek, mint a táplálékkiegészítők, felszerelések vagy egyéni edzéslehetőségek.

Milyen kihívások elé állítja a vezetőséget az, hogy az akadémia körülbelül 150 gyerekkel indult, most pedig már 350-en jégkorongoznak itt?

Szerintem most vagyunk a határon. Amikor elkezdtük az akadémiai keretek közötti működést 150 fő körüli akadémistával, akkor azt gondoltuk, hogy ez a 300-350 fős határ lehet az, ameddig még optimálisan át lehet látni a rendszert és olyan szakmai irányvonal mentén lehet haladni, ami a fejlődést szolgálja. Az a lényeg, hogy az U8-as és U10-es korosztályokban nagyon sok gyerek legyen, és legyen egy olyan szigorú kiválasztási szempontrendszer, ami lehetővé teszi a szűrést már az alsóbb korcsoportokban. Ez azért fontos, hogy valóban az a 40-45 fő közötti előkészítő létszám legyen, ami már optimális az adott korosztály tekintetében, és ez ugyanígy folytatódik a kölyök és a serdülő korosztályokban is. Megvannak azok a szakaszok, amikben ezek a létszámok csökkenek, főleg először az általános iskola és a középiskola közötti felvételi és átmenet kapcsán, majd a 11-12. osztály környékén, ahol a családok választás elé kerülnek, hogy a tanulás vagy a jégkorong mellett teszik le a voksukat, vagy optimális esetben mindkettőt magas színvonalon tudják folytatni. Szóval ez az a létszám, ami még átlátható, és optimális keretek között lehet működtetni egy ekkora műhelyt.

Mi történik akkor, ha a következő szezonban folytatódik ez a robbanásszerű növekedés és megint 60-80 gyerek lesz a szuperminiknél, és ez a trend éveken keresztül folytatódik?

Elsősorban nagyon nagy örömöt jelentene, de ugyanakkora terhet is, mert figyelembe kell venni azt is, hogy a 45-50 fő az előkészítő korosztályra mindenképpen ki kell, hogy rajzolódjon, mivel az A és B csapattal ennyi gyereket lehet versenyeztetni úgy, hogy a szabályok adta keretek között mindenki lehetőséget kapjon a bajnoki rendszerben. Akkor természetesen az edzők, a szakma kezében lesz az a döntés, hogy az U10-es korosztályt elhagyva minek kell megfelelnie egy játékosnak, és milyen szempontok alapján kerülhet be egy utolsó éves mini játékos az előkészítő keretbe. Ez tényleg egy kellemes gond lenne, de ugyanakkor egy nagyon nagy teher is, mert 10-11 éves gyerekekről még nagyon nehéz megmondani, hogy hova, meddig juthatnak. Ezért is gondolja azt a szakma, hogy ez a 45-50 fő, amivel még egy előkészítő korosztályt lehet versenyeztetni az egy optimális szám annak tekintetében, hogy nagy valószínűséggel meg lehessen mondani, hogy ki az, akinek a jégkorongban lesz lehetősége megmutatnia magát a következő években is. Egy nagyon erős kiválasztási szempontrendszert kell beiktatni a korosztályok közé, hogy milyen sztenderdek teljesítésével kerülhet egy játékos fentebb lévő korosztályba.

Most kialakult egy rendszer, bizonyos edzők bizonyos csapatokat fognak össze és nem csak egy csapattal foglalkoznak. Mi jellemzi ezt a struktúrát? Kik alkotják az edzői stábokat?

Idén vezettünk be egy olyan struktúrát, amire már az elmúlt években is volt próbálkozás, de valamiért eddig nem sikerült zökkenőmentesen megvalósítani. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy a felnőtt edzők jönnek-mennek és senki nem tudott két évnél többet itt tölteni. Nagyon fontos lenne a felnőtt csapatok élére egy olyan szakmai vezető, aki a játékosok korosztályok közötti vándorlását kontrollálja, felügyeli. Most ehhez sikerült megnyerni a felnőtt vezetőedzőt. Mivel a juniorkorú játékosok beépítését várná el a vezetőség rövid- és középtávon, így nagyon fontos volt, hogy a juniorcsapat a szakmai irányvonalak mentén kerüljön oda ehhez a két csapathoz. Gyakorlatilag ezért került az U20-as, a MOL ligás és az EBEL-csapat Benoit Laporte irányítása alá, mivel ezáltal meg tudja ismerni a MOL Ligában és az U20-ban pallérozódó legtehetségesebb fiatalokat, és gyakorlatilag az edzők egymást segítve, azonos szakmai szempontok alapján készítik fel a játékosokat a profi hokira. Ebben a munkában fogja segíteni a két felnőtt csapat general managereként funkcionáló dr. Szélig Viktor, aki a játékoskeretek megfelelő kialakításával tudja segíteni az egységes szakmai irányvonalat. Ez nagyon nagy segítség abban, hogy ha egy fiatal játékos felkerül az U20-as csapatból a MOL Liga csapatba, akkor tudja, hogy milyen taktikai rendszert kell játszania, és tudja, hogy fizikálisan is megkapta azt a képzést, ami alkalmassá teszi arra, hogy ő ott játsszon. Ugyanez igaz a MOL Ligára az EBEL-csapat irányába, tehát aki oda felkerül, annak nem azzal megy el az ideje és energiája, hogy az átállást tanulja, hanem a sebességhez kell alkalmazkodnia, mert elvileg a taktikai elemeket, és amit elvárnak tőle fizikai képességek terén azt tudnia kell. Ebben kapnak nagy segítséget a játékosok Clint Thorntontól, aki az akadémián a felső korosztályok játékosfejlesztési koordinátora. Az U20-as csapat vezetője Kiss Dávid és segítője Sofron Attila, akik már évek óta bevált, jól működő párost alkotnak, őket segíti Hegyi Ádám. A fent említett szakmai vezetési irányvonal mentén az U14-nek, az U16-nak és az U18-nak Rastislav Ondrejcik lett a szakmai vezetője. Ezen kívül minden csapatnak vannak vezetőedzői és segédedzői, így Ondrejcik a három korosztály szakmai vezetése mellett az ifjúsági korosztály vezetőedzői posztját is betölti, ehhez a segítséget Ország Martin és Hegyi Ádám fogja megadni neki. Az U16 A-nak vezetőedzője Nagy András lett, aki idén érkezett Győrből, a másik korosztályos csapat vezetőedzője pedig Bedő Botond, és őket fogja segíteni Sofron Attila és Hegyi Ádám. A kölyök A vezetőedzője egy külföldi szakember lesz. Két név van a kalapban, egyikőjük már volt is itt, megnézte a rá váró feladatokat, az infrastruktúrát. Körbenézett, és a héten kell választ adnia, hogy elvállalja-e a feladatot, vagy nem. A kölyök B csapat vezetőedzője Galsi Péter lesz. Ő itt nevelkedett Fehérváron, aztán a főiskolai felvételi után Budapesten dolgozott edzőként és szerzett diplomát, most visszajön a rendszerbe, őt segíti majd Bedő Botond, mellette pedig Ország Martin segíti majd az edzők munkáját. Az előkészítő A vezetője Árkovics Bálint lesz, a B csapat vezetőedzője pedig Pukli Máté, az ő munkájukat fogja segíteni Sofron Ádám és Galsi Péter, tehát ott is négyen lesznek.  Elérkeztünk a legnagyobb szegmenshez, az U10-es és az U8-as korosztályhoz. A tavalyi évhez hasonlóan a következő szezonban is Orgovány István lesz a szakmai vezetője ennek a két korosztálynak. Az U10-nek Árkovics Bálint, az U8-nak pedig Csibi József lesz a vezetőedzője. Köréjük megpróbáltunk olyan stábot építeni, akik állandó jelleggel itt tudnak lenni a foglalkozások keretein belül, mert tavaly is viszonylag adott volt a létszám arra, hogy minőségi munka folyjon, de nagyon sokat kellett sakkozni, mert a mini és szupermini korosztálynál az edzőknek volt saját korosztályuk fentebb is, akadt, akinek volt serdülő csapata, valaki pedig még aktív MOL Liga-játékos volt, így a hétvégéken elfoglaltak voltak. Az 50-60 gyerekhez minőségben összeszedni a megfelelő létszámú edzőt mindig komoly feladatot jelentett a vezetőedzők számára, így aztán aktív pályafutásuktól visszavonult fiatalemberek segítik majd a szakmai munkát: Arany Máté, Pillók Martin és Sofron Ádám. Csibi József már ezelőtt is tevékenykedett edzőként nálunk, a hokisulit vezette, idéntől pedig ő a szupermini korosztály vezetőedzője. Barabás Miklós novembertől önkéntes módon csatlakozott az edzői körhöz, és vele is sikerült megállapodnunk. Neki volt civil foglalkozása, de ő is az edzői pályát választotta inkább. Fehérváron nevelkedett, majd külföldön dolgozott pár évet, most pedig visszatér a kék-fehér színeket képviselni. Sofron Árpád, aki Farkas Tamás tavalyi távozásával Pukli Máté mellett dolgozott a kölyök korosztályban, most visszatér az alsó korosztályokhoz, és az ott folyó szakmai munkát fogja segíteni. Sárközi Judit tevékenykedik továbbra is a korcsolyaoktatás területén, emellett az U8 és az U10-es korosztállyal is foglalkozik majd. Nagyon fontos volt az, hogy minden stábnál legyenek meg a vezetőedzők, illetve mindig legyen mellettük segítő. Természetesen az edzőknek fontos lesz figyelemmel követni az alattuk és felettük lévő korosztály munkáját is. A kölyök korosztályokban Nagy András is fog segíteni lefelé is, de Rastislav Ondrejcik lesz a szakmai vezető, így ő fogja irányítani egyrészt az edzőket is szakmailag, másrészt pedig azt, hogy ki mikor milyen edzésen vegyen részt, mert eddig is és a jövőben is nagyon fontos lesz az, hogy az adott korosztálynál dolgozó edzők reális képet kapjanak az alattuk és felettük lévő játékosokról. A felettük lévőkről azért, hogy lássák, a játékosaik, akik ott szerepelnek, mennyit sikerült fejlődniük, és hova jutottak, az alattuk lévő gyerekeket pedig ismerniük kell egyrészt, hogy találkozzanak velük a bajnokság kapcsán, lássák, kik azok, akik már alkalmasak arra, hogy egy korosztállyal feljebb lehessenek, másrészt a jövő évi csapatok szempontjából is, hogy az milyen képet mutathat. Neil Conway egyéves fehérvári tartózkodás után távozott, kapott egy otthoni ajánlatot, és a család úgy döntött, hogy inkább ott folytassa pályafutását. Az ő ajánlásával érkezett egy tengerentúli kapusedző, aki az U8-as korosztálytól a felnőttig fog foglalkozni a hálóőrökkel.

Ez a szakmai felosztás hogyan, és miért pont így született meg? Hogy kell a szakmai munkát gyakorlatban elképzelni?

Ahogy említettem, a korosztályos edzőknek az alattuk és felettük lévő munkában is aktívan részt kell venniük. Van egy játékosmegfigyelési szempontrendszerünk, ami már idén is lehetőséget nyújtott arra, hogy a játékosokat különböző szempontok alapján megfigyeljük, és nagyon fontos az, hogy egy gyereket ne csak egy edző figyeljen, hanem több edző figyelő tekintete is kísérje a játékosokat, és térképezze fel a jelenlegi tudását, mert szerintem csak akkor lesz objektív eredmény, ha ez két-három ember nevéhez fűződik. Visszajelzéseket kell adni a játékosoknak, hogy hol tartanak ezen szempontok alapján, és ott is lesz egy egységes szakmai irányvonal, ami a játékosok fel-le mozgását megkönnyíti, és gyakorlatilag ez egy napi szintű egyeztetés lesz, hogy ki hol edz, és ki melyik mérkőzésen hol játszik. Vannak szövetségi szabályok, miszerint az előkészítő és a mini, valamint az előkészítő és kölyök között nem lehet szabadon áramolni, mert van egy limit, ami meghatározza, hogy mennyit játszhatnak fent, mert utána az adott korosztályban „fent ragadnak”. Ezeket kell figyelni és megtalálni azokat az utakat, amik az adott játékos fejlődése szempontjából a legcélravezetőbbek. Ezért fognak dolgozni a stábok, hogy megtalálják mindenkihez azt az utat, ami az aktuális szinthez a legjobb, illetve a jövő szempontjából a legcélravezetőbb.

Az akadémián erőnléti edző foglalkozik a száraz felkészítéssel. Neki, hogy sikerült az első éve az akadémián, illetve mik a tervek vele kapcsolatban?

Azért tettük le a voksunk tavaly Horváth Dániel mellett, mert a jégkorongedzők munkája nagyon komplex és bonyolult dolog. Gyakorlatilag külföldön is úgy működik ez, hogy vannak kimondottan hokiedzők, és vannak erőnléti, illetve egyéni készségeket fejlesztő edzők. Mi ezen az úton indultunk el, amikor a hokiedzőkön és az adott korosztályi edzéseken túl elindítottuk az egyéni képzéseket korosztályokra bontva. Itt jelent meg az igény arra, hogy legyen egy olyan erőnléti edző, aki a korosztályokat megismeri és sportágspecifikusan összeállítja az adott korosztály életkori sajátosságainak megfelelő erőnléti munkát. El kell fogadni azt, hogy egy jégkorongedző, aki augusztustól készíti fel a gyerekeket a szezon végéig, arra koncentrál, hogy a jégen és a jégen kívül felkészítse a játékost. Ehhez egy óriási segítség, hogy nem kell pluszban azzal foglalkoznia, hogy a szárazedzéseket is koordinálja, és edzésterveket készít. Ez egy külön szakma. Neki figyelnie kell arra, hogy a csapat túledzett, aluledzett, fáradt, miben gyenge, melyek azok a pontok amelyek erősítésre szorulnak, és ez nem az  idejéből vesz el, hanem erre a feladatra van egy profi szakember, aki az edzői információk, és a saját tapasztalatai alapján elemzi az adott csapat aktuális állapotát, és ehhez mérten szabja meg az erőnléti munkát. Természetesen itt nagyon fontos, hogy a gyerekek, főleg a nagyobb korosztályok, egész évben dolgozzanak szárazon. Az eredményektől függetlenül fontos az, hogy megerősödjenek és felsőbb szinten tudjanak játszani, mint az hogy egy aktuális szombati mérkőzés miatt azon a héten  elengedjünk a két száraz edzést. Nagyon sok pozitív jelet tapasztaltam idén az egyes csapatoknál, akikkel ő aktívan foglalkozott, és ezért is ültünk le már a szezon második felében tárgyalni. Tavasszal sikerült nyélbe ütnünk ezt a megállapodást, így ő most már teljes munkaidőben nálunk dolgozik, úgyhogy ő irányítja a felnőtt csapatok és az utánpótláscsapatok száraz munkáját a versenyszezonban és a versenyszezonon kívül. Természetesen ez akkora terhelés, hogy nem tud mindenhol ott lenni, és minden edzést megtartani, így abban egyeztünk meg, hogy az alsóbb korosztályoknál meghatározza a szakmai munkát, és lehetőség szerint felügyeli, az edzők pedig végrehajtják az edzéseket az ő tervei alapján. A felsőbb korosztályoknál napi szinten jelen van és végzi a munkát természetesen teljes szimbiózisban az adott korosztályos edzőkkel.

A jövőre vonatkozóan mik lehetnek azok a célkitűzések, amik még magasabbra emelhetik az akadémia szakmai munkáját?

Az, hogy évről évre ilyen eredményesen tudtunk szerepelni, az nem garancia arra, hogy a következő években is ugyanezeket az eredményeket tudjuk hozni. Természetesen mindenki meg fog tenni érte mindent, de lehet, hogy egy kapuvas jövőre nem befelé, hanem kifelé pattan, vagy esetleg egy olyan sérüléshullámot kapunk el, ami nem teszi lehetővé ezt az eredményes szereplést, de ezer oka lehet annak, hogy ezt nem tudjuk reprodukálni. Ettől függetlenül ugyanolyan jó szakmaisággal dolgozhatunk, de az eredmények tekintetében én óvatosabb lennék, hogy sikerül-e a játékosoknak és az edzőknek ezt a terhet évről évre vinni. Természetesen a többiek is készülnek, a MAC évek óta az egyik legnagyobb ellenfelünk, és a különböző korosztályos bajnoki döntőben vagy elődöntőben évről évre találkozunk velük, de az Újpestnél, a Vasasnál és Debrecenben, valamint Győrben is az eredmények és a szakmai színvonal tekintetében is nagyon sokat fejlődtek. Most már gyakorlatilag nem egy csapattal kell versenyeznünk, hanem legalább még 5-6 alakulattal, ami egy óriási kihívást jelent, hiszen így lehet fejlődni, és ez ösztönöz minket napról napra arra, hogy minél jobban végezzük a munkánkat az edzők és a játékosok összehangolását tekintve. Ahogyan a tavalyi évben és az előző években is, a playoff-ot jelentő helyek valamelyikét próbáljuk majd megszerezni, ahol már bármi megtörténhet. Ha jól jön ki a lépés, akkor akár címvédésekre is sor kerülhet, ha pedig nem, akkor sem leszünk szomorúak, hogyha megtettünk mindent a cél érdekében, hiszen ez a legfontosabb. Ha mindenki bele tud nézni a tükörbe: edző, játékos, szülő, vezető, és azt tudja mondani, hogy ebben az évben mindent megtettünk azért, hogy a bajnoki címet megszerezzük, de ez nem sikerült, akkor ez nem ad különösebb keserűségre okot. A nagyobb előrelépést én attól várom, hogy a felsőbb korosztályokban elindul az a fajta játékosmozgás, amit évek óta szeretnénk, hogy működjön, és ezáltal a gyerekek robbanásszerűen tudnának fejlődni. Jó lenne, ha lenne egy-két olyan fiatal, aki berobban és meghatározó MOL Liga játékos lesz, aki 20-30 ponttal fel tudja magára hívni a jégkorongtársadalom figyelmét. Ők olyan példát mutathatnak a többiek számára, hogy ide is el lehet jutni. Én azt várom most ettől a rendszertől, hogy megjeleníti és láthatóvá teszi azokat a játékosokat, akik Fehérvárról a következő korosztályos válogatott, a felnőtt válogatott vagy MOL Liga csapat tagjai lehetnek. Türelmesnek kell lenni, mert az, amit az előbb elmondtam, és papíron megálmodtunk, valamint, azt, hogy ez a 18-20 edző hogyan fog tudni együtt dolgozni, azt csak jövő ilyenkor tudjuk megmondani. Ez egy annyira új rendszer, hogy az igazi vetülete körülbelül 2-3 év múlva lesz látható. Azért, mert jövőre lesz egy kevésbe eredményes szezon, az nem azt jelenti, hogy ez a rendszer nem működik jól, hanem meg kell nézni a működésben lévő hibákat, azokat elemezni, és ha kell, akkor változtatni, csakúgy, mit az elmúlt hét évben is. Mi sosem dőltünk hátra, és nem kényelmesedtünk el, mert mindenki tudta, hogy ezeket az eredményeket évről évre produkálni kell, és olyan kihívásokat kerestünk, hogy mindig a többiek előtt tudjunk járni, és olyan szakmai programot akartunk kitalálni, ami tényleg megfelelő egy olyan rendszernek, ami jelen pillanatban is az országban egyedül működik. Az országon egyedül Fehérváron van EBEL-csapat, MOL Liga csapat - vagyis két felnőtt csapat - valamint egy teljes vertikumban működő utánpótlás, U8-tól U20-ig a megfelelő versenyeztetési formákkal. Nálunk nem úgy van, mit a fociban, kézilabdában vagy kosárlabdában, hogy működik öt-hat kiváló műhely, akadémia azonos rendszerben, és ha valaki elakad, vagy megfeneklik a munka, akkor van lehetőség arra, hogy az adott sportágban áttekintsen máshova, hogy ezt ott hogyan csinálják, és ha okosak játékosok és az edzők, akkor tanulva ezekből a hibákból, és a másik működésébe kicsit belepillantva tudják a saját hajójukat a megfelelő irányba terelni. Mi nem tudunk átnézni sehova, hogy ott hogyan csinálják ezt a képzést, hanem úttörőként elől kell menni, és ezt a szerepet vállalva a nehézségek útján, mindig a saját ötleteinket használva kell dolgoznunk. Úgy gondolom, hogy ez egy rendkívül nemes, de egy nagyon nehéz feladat is, mivel az egyetlen visszajelzés erről az elképzelt útvonalról az az eredményes szereplés, és a felnőtt csapatokba bekerült fiatal játékosoknak a száma. Azon lehet vitatkozni, hogy ez sok vagy kevés, de hét év alatt elértük azt, hogy van olyan EBEL-mérkőzés, amikor nyolc olyan játékos korcsolyázik ki Fehérvár csapatában, aki az akadémiai képzésből került ki.