Kercsó Árpád: „Legyenek olyanok, mint Risztov Éva”
- 2012.08.17. 14:12
- Akadémia
Az ifjabb Ocskay Gábor Akadémia és a magyar jégkorong-utánpótlás "húzóneve" harmadik szezonját kezdte fehérvári edzőként. Kercsó Árpád azt mondja, ilyen körülmények között még soha nem dolgozott, ennek megfelelő a motiváltsága is. A nevelésről, a tornagyőzelmekről, a Kercsó-féle szigorról és egyebekről beszélgettünk, valamikor két edzés között.
- Mikor volt olyan utoljára, hogy egyfolytában három szezont tudtál valahol végigdolgozni?
- Zalaegerszegen négyet is voltam, csak két év után már nem kaptam fizetést. Ez most teljesen más. Ez egy profi klub, ahol élvezet dolgozni.
- Melyik korosztályban látsz legtöbbet?
- A 99-es, 2000-es korosztály minden tekintetben kiváló. Létszámban is jól megvagyunk, és igazi tehetségek vannak köztük. A 96-os születésűeknél kevesebben vannak, de közülük kell kijönnie legsürgősebben azoknak, akik pótolják az EBEL-csapatból idővel távozókat. Természetesen az eggyel idősebb korosztályban is vannak, akik odaérhetnek, de most azokról beszélek, akikkel jelenleg is én foglalkozom. A most 16-17 évesek között vannak olyanok, akik alkalmasak arra, hogy ők legyenek az új Sofronok.
- A fehérvári körülmények ismeretében látsz esélyt rá, hogy a régi, újvárosi gyerekeidhez hasonló létszámú mag kerüljön majd be egyszer erről az Akadémiáról a válogatottba?
- A helyzet annyiban változott, hogy a helyi körülmények jobbak, mint akkor, Dunaújvárosban voltak. Annyiban viszont rosszabb a helyzet, hogy a szövetségben most nem dolgozom, ennek megvannak nyilván a maga okai. A korosztályos válogatottak mellett nem kapok szerepet. A 95-96-os generációról korábban is lenyilatkoztam, ha rám bíznák őket, A-csoportba jutnánk. Akik Zalaegerszegen vagy Erdélyben velem voltak és mindenhová jöttek utánam, azokkal most is együtt dolgozom, itt minden körülmény adott a sikeres munkához.
- Amikor még nem voltak akadémiák, akkor is nagyon fontosnak tartottad, hogy a te srácaid mindig jól szerepjenek a nemzetközi tornákon, nyerjék meg azokat…
- Lehetőleg veretlenül…
- … a kérdés az, hogy ebben a helyzetben, amikor az Akadémia egyik legfontosabb célja mégiscsak az, hogy játékosokat adjon az EBEL-be vagy majd a válogatottba, mennyire fontos neked, hogy továbbra is mindig nyerj?
- Az első fele a dolognak valóban igaz, nem az a fő szempont, hogy nyerjünk. Senki nem bántana, legfeljebb a hátam mögött mondanák, hogy na, ezt most nem nyerte meg. Ugyanakkor én most is úgy vagyok vele, hogy ha már egyszer jó játékosaim vannak és jó csapatom, jól néznénk ki, ha elszórakoznánk a meccseket. Ha esélyesek vagyunk, akkor nyerni kell.
- Mi van, ha ennek az az ára, hogy mindig azok játszanak többet, akik tehetségesebbek, a többi meg ül a padon?
- A legjobb attól legjobb, hogy kiharcolta magának. Valóban, aki jobb, az többet játszik, de többet is követelek tőle. Dicséretből, de szidásból is többet kap. Belőle lesz EBEL-játékos, ő fogja megnyerni később is a meccseket, ezért játszik többet. Az biztos, úgy összeegyeztetni, hogy mindenki jól járjon, nem lehet. Hogy mindenki elégedett legyen, mindenki EBEL-es legyen és még a tornákat is nyerjük meg. Ilyen nincs. Ki kell nevelnünk a sztárgyereket, önbizalmat kell adnunk neki, követelni kell tőle. Ő pedig motivált kell, hogy legyen. Legyenek olyanok, mint Risztov Éva, aki fejre áll, ha kell, úszik ötvenezer kilométert, hogy nyerjen egy aranyérmet. Az ilyen srácokat kell megtalálnunk. Ha megtaláltam, partnernek szerződtetem magam mellé, ők megnyerik a meccseket, mi pedig profi játékost nevelünk belőlük. Ha valaki nem ér el egy szintet, ő sem lesz megelégedve velem és én sem vele. A profi sport ilyen dolog, mindenkinek nem lehet megfelelni. Akikért én tűzbe megyek, azok tűzbe mennek értem, a csapatért, önmagukért.
- Bővebb lett kicsit a merítés, érezni már, hogy valami megindult?
- Nagyon. A 99/2000-es korosztály elképesztően jó. Vannak helyi srácok, a kapus Szeles Martin óriási tehetség, sokra viszi. Pinczés Bendegúz is nagyon ügyes a kapuban. Rajta kívül Kovács Alex és Madáchi Beni is fehérvári. Péter Andor Erdélyből jött velem, sztárnak számít a korosztályban. Horváth Marci Zalaegerszegről követett, Bognár Patrik Dunaújvárosból jött. Miklós Máté fehérvári, Vas Márk jászberényi, Almási Márk az UTÉ-ben és a MAC-ban játszott, mielőtt idejött, Vértes Nátán 6-7 éves kora óta követ engem Zalaegerszegről, és van egy Győrből érkezett gyerek, Nagy Ákos. Vincze Gergő és Gál Roland fehérvári, a harmadik sorunk csatárai közül Kiss Roli dunaújvárosi, Sándor Flórián is, Mazzag Marcell egerszegi, Kemény Patrik pesti. Övék a jövő.
- Az egész magyar jégkorong-utánpótlást nézve mennyivel lehetünk optimistábbak, mint pár éve?
- Ezek a gyerekek még húsz év múlva is alapemberek lesznek a magyar hokiban, a válogatottban. De a 96-os születésű korosztályunk is kétszer megverte Kitzbühelben a salzburgi akadémia egy évvel idősebb csapatát. A 99-es korosztály Alberta állam válogatottját győzte le. Nagyon magas szinten vannak ezek a gyerekek, ha jól menedzselik őket, komoly klasszisok lehetnek belőlük.
- Mi kell hozzá, hogy a mostani „öregek” után jövő, régebben szintén A-csoportra esélyesnek tartott, ám, valahogy megrekedő generációval ellentétben ők tényleg odaérjenek majd?
- Fegyelem és odafigyelés. Főleg, amikor jönnek a kísértések. Ha felfedezted a tehetséget, később is figyelj rá, követelj tőle, tartsd össze. Ha elengeded, pillanatok alatt eltűnhet a legnagyobb sztár is. Itt és most is van olyan gyerekünk, akire tudjuk, hogy oda kell figyelni. Volt már, akit elküldtünk, mert elronthatta volna a többieket. Az említett generációban is vannak, akik jobbak voltak kölyökként, ifiként, mint például Sofron, később mégse vitték annyira. (Kercsó Árpád neveket is említ, de mivel nem itteni játékosokról van szó, ezen a honlapon mellőznénk a közlésüket – a szerk.) Vagy el lettek rontva fizikálisan, nincs rajtuk elég izom, megálltak a fejlődésben.
- A magyar hoki nagy problémája a minőségi hátvédek hiánya. Hogy állunk ebben atekintetben?
- Láday Tamás és Szaller Márk akár két év múlva megragadhatnak a nagyok között, ha megkapják a bizalmat. Olyan hátvédek, amilyenekre szüksége van egy nagy csapatnak. A kisebbeknél bontogatja szárnyait például Horváth Marci. Nem úgy van, hogy valakiről elhatározzuk, hátvédnek neveljük: figyelni kell a gondolkodását, a mozgását, ezek alapján lehet arrafelé terelgetni.
- Mennyi időt töltesz a csarnokban?
- Napi négy edzésem van. Fél hétkor kezdődik az első, úgyhogy ötkor kelek. Délután négy körül megyek el. Ugyanúgy bírom, mint régen, ugyanolyan örömmel csinálom. Nem tudom, mi lenne velem e nélkül.
- A Kercsó-féle legendás szigor megvan még?
- A hangerő bőven alábbhagyott. Nagy ritkán, talán hetente egyszer kiengedem. A szigor megmaradt, de sokkal nyugodtabb vagyok. Van olyan edzés, hogy csak beszélgetünk, mint most veled.
- Lehet ilyen akadémia máshol is Magyarországon?
- Lehet, de azok a személyi feltételek, amik itt vannak – Ocskay Gábor, Fekti Isti, magamat is ide sorolom – és az a gyerek állomány, ami itt adott, máshol egyelőre nincs meg. Pesten lehetne bármi – de ott hiányzik az összefogás. Ha lesznek is riválisok, tíz évig nem közelítenek meg minket. Nagy előnyünk van.
S.Á.
.