Kezdődik az U16-os rájátszás

Értékeljük elsőként a középszakaszt!
A középszakaszban próbáltunk keresni a kihívásokat, attól függetlenül, hogy nem mindig ideálisak a körülmények a fejlődéshez. Mindig kellett valami, amivel tudtuk motiválni a srácokat, és ez sikerült. Ha nem olyan erősségű ellenféllel kerülünk szembe, ami igazi megmérettetést jelentene, ezekkel a dolgokkal tudtuk emelni a lécet saját magunkhoz képest. Ebben a srácok nagyon sokat fejlődtek és mindig volt valami tényező, ami előre vitte őket, emiatt pedig büszke vagyok rájuk.

Miben fejlődtek legtöbbet a szezon eleje óta és mit gondol, mik a csapat erősségei?
Az évad végén, amikor tesztelünk, akkor fogjuk igazán látni, hogy erőben, gyorsaságban mennyit fejlődtek a srácok, ott lászik majd, hogy mennyire volt hatékony a munka, amit végeztünk. Az erősségünk a támadóharmadbeli játék, amit néha túlcifrázunk, de úgy gondolom, olyan elemeket is lehet látni, amit a felnőtt hokiban figyelhetünk meg. Nem biztos, hogy annyira gyorsan sikerül megcsinálniuk egy-egy dolgot, de a játékbeli gondolkodásuk kimagasló, az a kombinatív játék, amit mutatnak, nagyon tetszik. Ezt részben lehet tanítani, vannak rá módszerek, eszközök és gyakorlatok, de legfontosabb, hogy a fejükben rend van. Ebben a csapatban nagyon sok olyan játékos van, akiből lehet felnőtt hokis, ha ehhez hozzáteszik a kemény munkát. Salzburgban, az osztrák torna döntőjében láttunk egy feliratot az akadémia egyik falán: „A tehetség visz a rajthoz, de a célhoz a kemény munka vezet” -ezt a mentalistást próbáljuk átadni a srácoknak. Rajta vagyunk, hogy jól érezzék magukat, mert ez is nagyon fontos, hiszen a játéknak ez a lényege, de az is töltse el őket elégedettséggel és jó érzésekkel, hogy jól végzik a munkájukat.

Hogyan lehet motiválni a srácokat?
A középszakaszban veretlenek maradtunk és ebben az időszakban ezt tűztük ki célul magunk elé. Azt is fontosnak tartottuk, hogy kevés kiállításunk legyen, és örülök, hogy sikerült véghezvinni ezt is. Mindig keresni kell valamit, hogy legyen, ami előrevisz, hogy mindig legyen valamiféle cél. Ez természetesen nehéz és hálás is vagyok a srácoknak, hogy mindig odatették magukat. Pont azt szeretném látni rajtuk, amit most, hogy bármi van, új kihívásokat állítanak maguk elé és legyőzik az útjukba kerülő akadályokat.

Kezdődik a rájátszás, mik a célok?
Vasárnap kezdjük a playoff-ban való szereplést, a negyeddöntőben a Győr lesz az ellenfelünk. Úgy gondolom, hogy nem kell azzal foglalkoznunk, hogy ez a gárda hogyan teljesített eddig, hiszen ők is a legjobb nyolc között vannak. Úgy, mint mindig, a saját teljesítményünkre és játékunkra kell koncentrálni. Amikor felmegyünk jégre és ott valami nem sikerül, nem kapcsolhatjuk ki a meccset, mint egy videojátékot, hogy jöhet egy új élet. Ha hibázunk, akkor elveszítünk egy életet és egy mérkőzésen bármi megtörténhet, koncentrálva, odafigyelve, önbizalommal, de nem nagyképűen kell dolgozni. Lesznek olyan dolgok, amiket nem fognak tudni megcsinálni egy erősebb ellenfél ellen és nem szabad feleslegesen kockáztatni. Számomra nem csak a rájátszás, hanem minden meccs egy új szezon. Egy mérkőzés után örülünk éjfélig annak, amit elértünk, de onnantól kezdődik a munka és a következő kihívásra készülünk. Így megyünk lépésről lépésre, ez a legfontosabb.

Milyen a csapat?
Kétévente ez a csapat összeáll a korosztályváltások miatt, úgy gondolom, erősek együtt. Az öltözőben nem lehet észrevenni, hogy ki a 2004-es és ki a 2005-ös, nagyon jól összeszoktak a gyerekek. Mccseken is van, hogy az egyik évjárat húzza a csapatot, van, hogy a másik. Például Miskolcon a harmadik sorunk tartotta az első harmadban a csapatot, a többiek utána kapcsoltak rá, így jól kiegészítik egymást. Mondhatom azt, hogy négy erős sorunk van, ebből a szempontból nyugodt vagyok, ráadásul olyan mozgásterünk van csapaton belül, hogy bárki bárkivel és bárhol tud játszani, mindenki küzd és hajt a másikért.