Magyar bajnok a kölyök csapat

Míg az első mérkőzésen az 58. Percben dőlt el a győzelem sorsa, a második és harmadik mérkőzést is magabiztosan abszolválta Faragó Gyula és Láday András együttese. A döntő első mérkőzésén idegenben egygólos sikerrel zártak az U14-esek, az 5-4-es győzelem után hazai pályán 5-2-es sikerrel növelték tovább az előnyüket a három győzelemig tartó fináléban. A döntő harmadik találkozóját Újpesten rendezték, ahol sokáig úgy tűnt, újabb nagy arányú győzelem születik majd, a második harmad után ugyanis 0-5 állt az eredményjelzőn. A végén nagyot küzdöttek a hazaiak, ám nem sikerült behozni csapatunk előnyét, így eldőlt a bajnoki cím sorsa.

A résztvevők így nyilatkoztak a bajnoki cím megnyerése után:

Fekete Alex: „Az elején nagyon jól mentünk, 5-0-ra vezettünk is a harmadik harmadig. Az edzőnk már a mérkőzés elején figyelmeztetett minket, hogy figyeljünk oda, ne bízzuk el magunkat, mert könnyen elmehet ez a meccs, de a harmadik harmadra már elfáradtunk és fegyelmezetlenül kezdtünk játszani, sok kiállítást kaptunk, és ezt ki is használta az Újpest. Az utolsó harmadban sikerült is felzárkózniuk 5-3-ra, ekkor mi összeszedtük magunkat, hiszen sokan nem voltunk még bajnokok, és egész évben ezért küzdöttünk, így sikerült fejben átgondolni a dolgokat. Onnantól nem engedtük nekik, hogy több gólt szerezzenek, így beállítottuk ezt az 5-3-as végeredményt, amivel megnyertük a bajnokságot.”

Jábor Bendegúz: „Mindig nehéz csapatkapitánynak lenni, hiszen nem csak magadat, hanem az egész csapatot neked kell képviselned, így nem volt egyszerű dolgom a döntőben sem. Küzdős meccs volt, végig hajtanunk kellett. Az első két harmad jól sikerült szerintem, az utolsó játékrészben viszont sok kiállítást kaptunk és ott már kihasználta az Újpest. Úgy látom, hogy ebben a szezonban sokat fejlődött az egész csapat, ezért elégedett vagyok a szezonban mutatott teljesítményünkkel.”

Ambrus Csongor: „Nagyon boldogok vagyunk, hogy megnyertünk a bajnokságot. Úgy gondolom, hogy sokat segítettek a szülők is azzal, hogy végig szurkoltak nekünk. Nehéz mérkőzés volt, az első harmadban maximálisan dolgoztunk, az utolsó harmadban első felében viszont nem voltunk ott fejben, mert szerintem a csapat fele már arra gondolt, hogy bajnokok leszünk. De a végére, amikor kellett, akkor összeszedtük magunkat.”

A bajnokságban elért eredményről Faragó Gyulával és Láday Andrással beszélgettünk:

Söpréssel sikerült megnyerni a bajnokságot, azonban az eredmények ellenére nem volt könnyű döntő az Újpest ellen, a bajnokság során pedig sok kiélezett mérkőzést játszottak. Hogy értékelik a szezont?

Bravúros idény van az U14 mögött, teljesen új legénység fogadott bennünket. Tudtuk, hogy mit akarunk, azonban az elején nem tudtuk, mire lehetünk képesek, de lépésről lépésre kiderült, hogy vannak jó képességű játékosok és vannak olyanok, akik jól fejleszthetők. A célunk természetesen a négybe kerülés volt, illetve azután a döntőbe jutás.

Az alapszakaszban mindenféle mérkőzésünk volt, a gyengétől a kiemelkedőig, mivel a székely vagy kisebb csapatok is megleptek bennünket és másokat is. Az elején a hátvédek és a kapusok teljesítménye nem volt megfelelő, de ezt a szezon folyamán helyre tettük, és a végén már majdnem hiba nélkül hozták a mérkőzéseket. A csatároknál kevesebb gondunk volt, hiszen már az elején is látszott, mire képesek. Sok játékos technikailag nagyon képzett volt, de ezt a jégen nem tudták megfelelően alkalmazni.

Nekünk, edzőknek az volt a feladatunk, hogy kialakuljon, hogy ki kivel és hogyan tudja egymást kiegészíteni, kit milyen szerepre tudunk használni. A legnehezebben talán az ment, hogy megtanulják a tudásukat játékká formálni pályán. Voltak hullámvölgyek a szezon során, de ez minden csapatnál előfordul. Mi mindig azt próbáltuk sulykolni a játékosok fejébe, hogy ha mi valamiért szólunk, vagy számon kérjük őket, akkor az nem azért van, mert valami bajunk van velük, hanem edzőként ennyi év tapasztalat és hokis múlt után már látjuk, hogy kiben van meg az a potenciál, hogy igazán profi játékossá válhasson. Nekünk, edzőknek kötelességünk, hogy ezt tudatosítsuk, és megerősítsük a játékosokban.  Tehát ha mi komolyan elbeszélgettünk egy játékossal, vagy keményen fogtunk egy játékost, annak csak és kizárólag nevelő szándéka volt, aminek most, a szezon végére érett be a gyümölcse.

Fokozatos építkezésen vagyunk túl, voltak olyan pillanatok, amikor mérkőzés után mi tapsoltuk meg a játékosokat az öltözőben, annyira profi teljesítményt nyújtottak, de voltak kifakadások és nagy beszélgetések is. Tudtuk, hogy sokkal többre képesek a gyerekek, mint amire ők gondolnak. Ez a csapat még ennél jobb játékra is képes lenne, ha előbb találkoztunk volna, többen is még többet tudtunk volna kihozni a gyerekekből.

Egy bajnoki címmel a zsebünkben persze nem lehetünk elégedetlenek. Nagyon nehéz ebben az életkorban megfelelően kezelni a játékosokat, hiszen még nem felnőttekről, de nem is gyerekekről van szó.  Úgy érzem, hogy a szezon végére megértették, hogy miért vagyunk velük kemények, akik pedig nem értették meg, azok majd egy, kettő, vagy öt év múlva rájönnek ezekre a dolgokra. Sokszor láttuk, hogy a szülők nem értették, hogy miért vagyunk ennyire erélyesek, és határozottan számon kérőek a játékosokkal, de ha mi ott nem lépünk fel ilyen formában, és nem vagyunk határozottak, akkor megfordult volna a teljesítmény szint, és most nem lennénk bajnokok.

Elégedettek vagyunk, mert amikor ez a csapat bejutott a döntőbe, akkor azt gondoltuk, hogy elértük a kitűzött célt, teljesítettük a maximumot, de azzal, hogy nyertünk a bajnokságot, nem csak a maximumot teljesítettük, hanem talán a saját korlátainkon is túlléptünk. Egyszerűen hihetetlen, amit véghez vittek a fiúk. Többi klub edzője is megerősített bennünket abban, és elismerték azt, hogy a mi fiaink fejlődtek idén a legtöbbet.

Az első mérkőzés szoros volt, a másodikon nagy arányú fehérvári győzelem született, az utolsó mérkőzésen pedig öt góllal is vezetett a csapat. Milyenek voltak ezek a mérkőzések belülről?

Az első meccsen parádés sportolói magatartásról tettek tanúbizonyságot a fiúk, és az utolsó leheletükig küzdöttek, így sikerült nyerni, de ezt nem is alakulhatott volna máshogy egy Újpest ellen.

A második találkozót 5-2-re nyertük. Az ember azt gondolná, hogy ez egy sima meccs volt, de a 48. percig 2-2 volt az eredmény, és tudtuk, hogy aki a következő gólt szerzi, az lesz sikeres aznap. Szerencsére mi tudtunk váltani, és a csapatom hihetetlen odaadással játszotta a mérkőzés hátralévő részét. Egyszerűen élvezték, hogy a pályán lehetnek. Hozzá kell tenni, hogy nagyon tartalékosan álltunk ki a második meccsen, tehát akik jégen voltak, azok mindent 100%-osan megtettek a sikerért. Nagyon együtt volt a csapat, öröm volt nézni, ahogy segítik és kiegészítik egymást. Példás játékot mutattak, így lehetett 5-2 a meccs vége. Amikor megnyertük ezt a második meccset akkor tudatosult mindenkiben, hogy akár meg is nyerhetjük a bajnokságot.

A harmadik mérkőzésre külön készülni kellett, főleg mentálisan. Mikor kettő nyert mérkőzés előnnyel vezetsz egy három nyert mérkőzésig tartó küzdelemben, könnyen előfordulhat, hogy hátradőlsz, és kicsit elengeded magad, de nálunk nem ez történt. Két harmadon keresztül nagyon jól játszottunk, lőttünk öt gólt, de a harmadik harmadra kicsit elfáradtunk, majd feljött az Újpest, és lőtt három gólt, így finoman szólva sem lehettünk nyugodtak. Kicsit bele kellett nyúlnunk a meccsbe, hogy minden úgy alakuljon, ahogy azt elterveztük. Aranyat akartunk és bajnokok akartunk lenni. A harmadik harmadban elbízták magukat a gyerekek, kissé el is fáradtunk, de megpróbáltunk fegyelmezetten védekezni és sikerrel befejezni a mérkőzést. Amikor vége lett a találkozónak minden feszültség felszabadult a fiúkból, hiszen csapatból bajnok lett. Öröm a köbön. Az Újpest az utolsó harmadban nagyon profin játszott. Ami tartalék még bennük volt, azt kihozták magukból, le a kalappal előttük, mert a maximumot nyújtották, ez azonban nem volt nekik elég ahhoz, hogy kizökkentsenek bennünket. A döntő időszakában jobbak voltunk náluk, jobban akartuk a győzelmet, bajnokok akartunk lenni, és a szezon végére megértünk arra, hogy ezt meg is csináljuk.

Minek volt köszönhető a csapaton belüli fejlődés?

Ilyen kiegyensúlyozott bajnokság évek óta nem volt ebben a korosztályban. A rájátszás utolsó fordulójáig nyitott volt, hogy melyik két csapat játszhatja a döntőt. Erős és kiélezett bajnokság volt az idei. Az alapszakasz utolsó körében még számolgatnunk kellett, bejutunk-e, a legjobb négy csapatba. A közvetlenül mögöttünk végző csapatok is nagyon erősek voltak. Ez a színvonal-erősödés egyrészt a sok pályának, a sokkal több lehetőségnek köszönhető. A kisebb csapatokban is vannak kiemelkedő játékosok, egyre több a jégkorongozó gyerek. Mindenhol kiválóan dolgoznak, egyre tehetségesebb gyerekeknek válik vonzóvá a jégkorong, mint sportág.

Fontos kiemelni, hogy a mi csapatunk mennyit fejlődött. A döntő előtt kaptunk visszajelzéseket más klubok edzőitől és vezetőitől ugyanerről, ami úgy gondolom, hogy a mi munkánkat igazolja. Nagyon jó úton haladt ez a csapat, és így, hogy sikerült megnyerni a bajnokságot, senki nem is mondhat mást. Ezt már senki nem veheti el tőlünk. Szeretném kiemelni az újpesti vezetőedzőt, Mihály Jenőt, aki évek óta dolgozik az idei U14-es csapatával. Kiváló munkát végeztek az évek alatt. Ennek eredményeként idén jutottak el arra a szintre, hogy mindenki azt látta reálisnak , hogy ők nyerik a bajnokságot. Az, hogy mi még ezen is felül tudtunk teljesíteni, a gyerekekkel végzett közös munkának a gyümölcse. Persze voltak hibák, és nem voltunk minden mérkőzés után elégedettek, de ők mindent megtettek a sikerért. Megjött az önbizalmuk, mert menet közben rájöttek arra, hogy mire képesek, és a szezon végre már éheztek erre az aranyéremre. Nagyon nagy dolog ez a csapat számára, mert egész évben esélyünk sem volt nyerni a lilák ellen, de a rájátszásban és a döntőben jobban játszottunk, így megérdemelten nyertünk aranyat.

Örülünk a sikernek, főleg, mert a 2003-ban születettek bajnokként váltanak korosztályt. Ez sokat jelent nekik a jellemük, az igazságérzetükben és az önbizalmuk fejlődésében, valamint a válogatott-beli szereplésükre is pozitívan fog hatni.