„Minden meccs emlékezetes valamiért”

Úgy gondolom, hogy a december utáni időszakra kell visszanyúlni, hiszen akkor nem igazán tudott együtt edzeni és meccseket játszani a teljes keret. Ez kicsit talán a „B” csapatok átka, hogy az ügyesebbek az „A” alakulattal edzenek, tehát nem igazán tudtunk úgy készülni, ahogy az jó lett volna. Innentől kezdve még ha nyertünk is, és ha sokszor jó is volt a játék képe, az eredmények nem jöttek úgy, mint az elején, amikor minden meccs előtt a teljes kerettel tudtunk edzeni és játszani. Igazából talán ide vezethető vissza, hogy a helyosztókon sem sikerült úgy szerepelnünk, ahogy szerettünk volna. Bár úgy gondolom, hogy mind a két párharc alakulhatott volna sokkal jobban. Most nem arra gondolok, hogy mi nyerjük meg ezeket a szériákat, hanem hogy legalább mérkőzést nyerünk, vagy szorosabb meccseket játszunk. Ám mindegyikben volt egy-egy olyan kulcspont, amikor vagy azért hibáztunk, mert olyan srácok játszottak a helyosztókon, akik előtte kevesebb lehetőséget kaptak, és nem játszottak rendszeresen, vagy egymást hibáztatták a srácok, tehát nem volt olyan jó a hangulat. Volt olyan is, amikor egy-egy egyéni hibát használt ki az ellenfél, vagy egy-egy kulcsfontosságú pillanatban rossz megoldást választottunk a jégen és ahelyett, hogy egy gólt szereztünk volna, az ellenfél talált be.

Három részre bontanám a szezont célkitűzések szempontjából. Az alapszakaszban egyértelműen az volt a cél, hogy a selejtezőben részt tudjunk venni, ez össze is jött. Úgy gondolom, hogy ez egy jó cél volt a srácoknak, nagyon motiváltak voltak emiatt, valamint remek tapasztalatszerzés volt. Ez mindenképpen a lebonyolítás mellett szól. A következő körre az első négybe kerülést tűztük ki, és harmadikak lettünk, tehát ez is sikerült. Ennek ellenére úgy láttam, hogy ez már nem annyira nagy motiváció a játékosok számára. Lehet, hogy jobb lett volna a tavaly előtti rendszer, ha az „A” csoport végén álló alakukatokkal játszhatott volna helyosztót a „B” csoport eleje, és akkor talán motiváltabbak lettek volna. Az, hogy az első négybe bekerültünk és utána negyedikek lettünk, az egy edzőt nyilván nem tehet elégedetté, mindenféleképpen jó lett volna legalább az egyik párharcot megnyerni. Ettől függetlenül annak örülök, hogy az egy-két apróság ellenére, amiket az előbb említettem, nagyon jól együtt dolgoztak a srácok, jól küzdöttek, jól összeállt a helyosztókra ez a társaság. Sok pozitívum van, és nyilván vannak olyan tanulságok, amiket a következő szezonban már máshogy tudunk csinálni.

Mivel „B” csapatról van szó, így mindenféle technikai elem, tehát korcsolyázás, lövés, passzolás folyamatosan fejlesztendő terület. Azt gondolom, hogy amiben nagyon sokat fejlődtek a srácok, azok azok a taktikai elemek, amiket kértünk tőlük. Amikor a korong nálunk volt, akkor az év elején jellemző volt, hogy kapkodósabb, „menekülök a korong elől” megoldásokat választottak a játékosok, ennek az év végére nagyon kicsi nyoma maradt csak, tehát ezt sikerült abba az irányba tolni, hogy ha nálunk van a korong, akkor becsüljük meg, játsszuk meg. A hátvédeink év elején a támadóharmadbeli korongos játékból egyáltalán nem vették ki a részüket, kapura lőni vagy nem mertek, vagy nem igazán voltak hatékonyak a kékvonalról. Ebben nagyon sokat sikerült fejlődni, a végére a csatárok is jobban bíztak bennük, használták őket, és több hátvédgólunk is volt a szezon végefelé. Három srácunk pedig a szezon nagy részét nálunk töltötte, majd az „A” csapatban az első sorban játszhatott a döntőben. Ez mindenféleképpen egy jó példa a többieknek, hogy igenis, ha valaki rendesen dolgozik, hajt és odateszi magát egy „B” együttesben, akkor akár bajnoki éremért is játszhat a szezon végén.

Úgy gondolom, hogy az alapszakasz végi SZJA elleni meccs, ahol a tét a helyosztóra való bejutás volt, és egy mini döntőnek számított akkor, mindenféleképpen emlékezetes marad. Még talán az első mérkőzésünket tudnám kiemelni, amit a volt csapatom ellen játszottunk és 6-0-ra megnyertünk. A srácok soha nem adták fel, jöttünk vissza 4-1-ről, 3-0-ról, vagy egyenlítettünk és fordítottunk is, vagy pontot szereztünk, ez mind nagyon pozitív dolog. Talán a Vasas elleni meccset tudnám még említeni, amit hazai pályán nyertünk meg hosszabbításban, az is mindenféleképpen ide tartozik. Igazából minden meccs emlékezetes valamiért.

Most a bajnokság végén nem erőltetünk semmit a játékosokra, elég sok játék, sok korongos feladat van, de inkább a játékon van a hangsúly, és lassan elkezdünk készülni a következő szezonra. Mindenféleképpen azt szeretnénk, hogy legalább ilyen, de akár ennél jobb eredményt érhessünk el a következő szezonban.