"Mindig küzdenem kell az álmaimért"

Milyen érzés volt ilyen fiatal játékosként az U18-as válogatottban szerepelni?

Nagyon megtisztelő volt számomra az, hogy beválogattak a nemzeti csapatba, mivel még csak 14 éves vagyok. Az, amikor U18-as korosztályban felhúzhattam a címeres mezt egy nagyon ösztönző pillanat volt számomra, ami mindig arra fog emlékeztetni, hogy soha ne adjam fel, és mindig küzdjek az álmaimért.

Hogy készültetek a világbajnokságra az összetartás alatt? Mi volt a magatok elé kitűzött cél?

Rengeteget voltunk jégen abban az egy hétben, amíg a világbajnokság felkészülési időszaka zajlott. Naponta körülbelül 3 órát edzettünk, mindemellett foglalkoztunk az elméleti dolgokkal is. A torna elsődleges célja a bennmaradás volt, amit sikerült teljesítenünk. Hétközben tűztük ki magunk elé azt a célt, hogy éremmel távozzunk a Tüskecsarnokból, ami sajnos nem jött össze, de a negyedik helynek is nagyon örültünk.

Hogyan értékelnéd a világbajnokság alatt nyújtott teljesítményeteket?

Szerintem nagyon jó, összetartó csapatunk volt idén. Sikerült teljesítenünk, amit elvártak tőlünk, mindemellett a játékosok egyéni játékával is meg voltak elégedve edzőink, mindenkit bíztattak és segítettek a hibáink kijavításában.

Miben másabb nemzeti csapatban játszani, mint az akadémián?

Teljesen más érzés volt felvenni a válogatott mezt, mert tudtam, hogy egész Magyarországot képviselnem kell a jégen, nem "csak " az akadémiát. Az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémiának rengeteget köszönhetek, sokat segítettek abban, hogy valóra váljon az egyik álmom.

Megszerezted az első válogatott gólodat. Mire gondoltál, amikor betaláltál?

Edzőink számtalanszor elmondták, hogy szélről hosszút lőjünk, mert akkor legrosszabb esetben is kipattan a korong a csapattársam elé, így természetes azt az oldalt céloztam meg. Először nem is hittem el, hogy a csapat egyik legfiatalabb tagjaként sikerült gólt lőnöm. Nagyon meglepő, de örömteli pillanat volt.

A torna alatt a 22-es mezt viselted. Miért pont ezt a számot választottad?

A bátyám is jégkorongozik. Ő 22-es mezben játszik az akadémián, pont ezért szerettem volna, hogy én is 22-es lehessek.

Melyik volt az a pillanat, amit mindenképpen kiemelnél az elmúlt két hétből?

Számtalan pillanatot kiemelhetnék, de két olyan van, amire életem végéig emlékezni fogok. Az egyik az, amikor az akadémiai edzőm, Ország Martin eljött megnézni az egyik meccsemet, a másik pedig az, amikor Odnoga Lottival megöleltük egymást a gólom után, majd az öltözőben odajött hozzám, és azt mondta, hogy büszke rám. Mindezek mellett természetesen a legfontosabb momentumok közé tartozik az is, amikor a győztes meccsek után megszólalt a magyar himnusz, és tudtuk hogy ez nekünk szól, ezért mi küzdöttünk meg.

Képek: Somogyi Viktor