Mini, Szupermini - Faragó Gyula: "Nagyon jó érzés, hogy amit tanítasz, azt viszontlátod a pályán"
- 2014.01.10. 21:04
- Akadémia
Az utánpótlás-nevelés minden szintjének megvannak a maga sajátosságai, fontos alkotóelemei. Az azonban elvitathatatlan, hogy a legkisebb korcsoporttal foglalkozó szakemberek felelőssége hatalmas, hiszen nem csupán a sportág alapjait kell megtanítani a 6-7-8-10 éveseknek, de folyamatosan életben kell tartani a jégkorong szeretetét is. Faragó Gyula a Mini (U10), és a Szupermini (U8) vezetőedzője értékel.
Mini (U8)
- Nagyon jó velük dolgozni. – vélekedik Faragó Gyula a Mini korosztályról. - Nagyon szerettem korábban is a kicsikkel foglalkozni. Ez az igazi kihívás, amikor a sportággal ismerkedő gyereknek saját elképzelés mentén, elsőként adhatsz olyan alapokat, mely nagyban befolyásolhatja a későbbi pályafutását. Sokkal jobban lehet kialakítani egy leendő, nagypályán játszó csapatot. A gyerekek megtanulják, hogy az edző mit lát, mit kér, kitől mit vár el, és az edzésen nem lehet más. Amikor az edző mutatja be, tanítja meg, és kéri számon, hogy mit, hogyan csináljanak a korcsolyával, vagy a korongtechnikánál, akkor a későbbiekben sem az edzőt, sem a játékost nem érheti meglepetés.
Nagyon egymásra találtunk a mini csapattal, és az ellenfelek is úgy vélekednek, hogy rendkívül sokat fejlődött ez a korosztály. Megvan az összhang, és a tehetséges játékosokból az edzések hatására előbújik az igazán jó játékos. Nagy és fontos lépést teszünk meg együtt, hogy jövőre az Előkészítő bajnokságban mérettessük meg magunkat, és biztos vagyok benne, hogy ez a generáció nem vall szégyent, sőt, ennek a csapatnak, és az Akadémiának is sok örömben lesz része a jövőben.
Szupermini (U8)
- Bedő Botonddal, és Országh Martinnal osztjuk meg a munkát, és a képességek, gyengék, erősségek alapján alakítjuk ki a csoportokat edzésen. Akik régebb óta járnak, vagy ügyesebbek, tehetségesebbek, azokkal külön csoportban foglalkozunk. Lehetne több a létszám ebben a korosztályban, de mindig van tehetség, akiket fel kell fedezni.
- Mi a legnagyobb kihívás?
- Az, hogy megmaradjak edzőnek. Én is apa vagyok, a négyéves kislányom is korcsolyázgat már, de a csapatnál a csillogó szemek nem varázsolhatnak el. Meg kell maradnom edzőnek, és keménynek kell lennem az adott szinthez.
Nagyon jó érzés, hogy amit tanítasz, azt viszontlátod a pályán. Akkor érzem azt igazán, hogy van értelme a munkámnak. Nagyon jó ösztönző, amikor 20-30 csillogó szempár néz rám, és kívánják a tudást a jégen. Mert érdekli őket ez a sport, és feljebb akarnak lépni.
FB