Szezonzáró interjú Galsi Péterrel

A szezon derekán dinamikus és lendületes mérkőzésekkel néztek szembe, azonban végül a 9-14. helyekért vívott küzdelemben vettek részt a srácok. A 2024/25-ös szezon nehézségeiről és kihívásairól Galsi Péter vezetőedzővel beszélgettünk.

Milyen fejlődést láttál a csapat teljesítményében?

A szezon elején közösen kitűztünk egy célt: egy szinttel feljebb szeretnénk lépni, az A2-es bajnokságba, ahol a playoff helyekért harcolhatunk. Az első lépést sikeresen teljesítettük, így egyértelművé vált a következő feladat: úgy kell dolgoznunk és fejlődnünk, hogy meg tudjuk állni a helyünket a felsőbb szinten is.

Milyen területeken kellene javítani a csapatnak és mi az, amiben erős volt?

Nagyon tetszett a csapatban az edzéslátogatotság mértéke.  Alig akadtak hiányzók, és sokan önállóan végeztek extra munkát, akár a lőpadon, akár az edzőteremben. Csapatunk többsége első éves U16-os játékosokból állt, így a mindennapok során kiemelt figyelmet fordítottunk az egyéni képességek fejlesztésére.

 Mennyire voltál elégedett a csapat munkájával és elszántságával, mint edzéseken, mint meccseken?

A szezon jól kezdődött, hiszen motiváltak voltunk, jól teljesítettünk, és kedvező eredményeket értünk el. Számos játékos kapott lehetőséget a FEHA19-nél, ami nagy előrelépés volt számukra. Az idény során azonban többször változott a csapatunk összetétele, ami nemcsak a névsorban, hanem létszámban is megmutatkozott. Ez megnehezítette az állandó, kiegyensúlyozott teljesítmény elérését, ami sajnos az eredményeinken is meglátszott. A csapatok közötti vándorlás mellett sajnos komoly sérülések is sújtották a csapatot, amelyek tovább nehezítették a hétvégi mérkőzéseinket.

Melyek voltak a legfontosabb prioritásaitok, és hogyan sikerült ezek megvalósítása?

Az első célunk az volt, hogy egy szinttel feljebb, a B1-ből az A2-be kerüljünk. Ez magabiztosan sikerült is. Az A2-es csoportban már lehetőségünk volt a playoff helyekért játszani, ahogyan ezt már említettem. Talán ez lett volna a legnagyobb álmunk és azt gondolom, volt olyan forgatókönyv, ahol ez elérhető is volt.
Ugyanakkor a reális célunk az volt, hogy mindegyik ellenfelünk ellen olyan mérkőzést tudjunk játszani, ahol a 3. harmadban az a tét, hogy nyertesként hagyjuk el a pályát. Mindegyik csapat ellen sikerült ezt elérnünk. A szezon második felében, viszont nem volt ritka, hogy kevesebb mint három sor állt rendelkezésünkre és lehetetlen feladatként tudtunk csak beleállni a meccsekbe.

 Mennyire vagy elégedett a csapat idei teljesítményével?

Úgy gondolom, hogy elégedett lehetek az eredményekkel. Utólag, könnyű levonni a következtetéseket és talán jobb lett volna egy olyan szinten játszani, ahol több sikerélményben van részünk, ugyanakkor megmutattuk, hogy ha mindenkire tudunk számítani egy rangadón akkor igen is esélyesként lépünk jégre. Köszönöm azoknak a játékosoknak a munkát, akik végig ki tudtak tartani és akkor is lehetett rájuk számítani, amikor mindössze 11-en voltunk. Hálás vagyok azoknak is, akik például az országos floorball döntőről siettek haza, hogy biztosítsák a minimum létszámot a mérkőzés kezdetére.