Vaszjunyin Artyom: „Elértük a kítűzött céljainkat”

Kezdjük egy átfogó értékeléssel a szezont illetően, hogyan látja, eredményes idényt zártak?
A bajnoki cím természetesen siker, de van bennem egy kis hiányérzet a rájátszásban elszenvedett két vereség miatt. Véleményem szerint jobb csapatunk volt bárkinél, ezért egy kicsit zavaró annak a két mérkőzésnek az eredménye. Két szoros meccsen kaptunk ki és sokat gondolkodtam rajta, hogy mit lehetett vagy kellett volna másként csinálni. Volt pár hiba, ami nem volt jellemző a csapatra a közös munka alatt, de arra jutottam, hogy nem tettünk volna semmit másképp. Amikor megkaptam a csapatot, egy alapszakasz-győztes gárdát vettem át, akik toronymagasan nyerték a bajnokság azon szakaszát, majd a középszakaszban is a legjobbként mentünk tovább. Januárban egy tökéletes fizikai állapotban lévő csapatot kaptam, gyorsak voltak, csak dicsérni tudom Kóger Istvánt. Valószínűleg ő más stílust képviselt, de ez sokszor így van és ezt mindenki meg is értette.
Minden edző mást tart fontosnak egy csapatban, próbáltunk változtatni azokon a dolgokon, amiket én máshogy szerettem volna, van, amin sikerült is. Nagyon örülök, hogy nem két-három ember nyerte a mérkőzéseket a szezon végén, hanem az utolsó körben az egész csapat játszotta azt, amit kellett.

Mire fektették a hangsúlyt a szezon során?
Az első közös edzésen szembetűnő volt, hogy jó a sebesség, a srácok jól fel voltak készítve, de testben gyorsabbak voltak, mint fejben. Az új edzők előtt bizonyítani akartak, ez természetes, nagyon pörögtek, talán túlságosan is. Tudtuk, hogy mire képesek, de hosszú távon ezt az intenzitást nem lehetett volna tartani. Három dologra fektettünk nagyobb hangsúlyt, elsőként a korong nélküli játékra, hiszen többen is elfelejtettek korcsolyázni, ha nem volt náluk a pakk. A másik a védekezés taktikai oldala, ebben is sokat kellett javulni. A harmadik elem az volt, hogy ne pár emberen múljon a csapat sikere, hanem a többiek is merjenek beleállni a vezető szerepbe.
Miben fejlődött leginkább a korosztály?
Januártól nagyjából a középszakasz végéig a mérkőzéseken az első pár gólt ugyanazok az emberek szerezték, a végére ez megváltozott. Örülünk, hogy találtunk még három-négy olyan játékost, aki a hátára vette a csapatot. A védekezés taktikai része egész jól működött, a srácok megértették, hogy mit szeretnénk, mit kérünk tőlük, bár van, akinek kicsit több időre volt ehhez szüksége. Ezen a téren még mindig kell fejlődni, de jó úton indultunk el. Voltak olyan mérkőzések, ahol minden jól működött, ebben is nagyot léptünk előre, hiszen sokuknál jövőre egy korosztállyal feljebb még nagyobb jelentősége lesz a taktikának. A támadásban szabad kezet kaptak a srácok, nem akartuk korlátozni őket, egy pár dolog volt, amit kértünk, hogy ne csináljanak, mikor és hol ne hibázzanak, ezzel nem volt gond, véleményem szerint a jövőre nézve ez biztató lehet. A korcsolyázásban is fejlődtek, egyszerűbben alakítottak ki helyzeteket a korong nélküli játék gyakorlásából fakadóan. Összességében úgy gondolom, elértük a kitűzött céljainkat.

A bajnokság ugyan véget ért, de nem áll meg a munka, mik a tervek a következő időszakra?
Jelenleg 35-40 gyerekkel dolgozunk együtt, hiszen megtörtént a korosztályváltás. A létszám és a játékosok közti kontraszt elég nagy. Öt-hat játékos maradt a kölyök A-ból, illetve páran jöttek a B-ből, a korosztály fele pedig már az előkészítő csapatokból érkezett. A legfontosabb a korcsolyázás és a bottechnika fejlesztése, ezen kívül pedig figyeljük a srácokat, hogy ki hogyan mozog, hogyan dolgozik, hiszen a korosztály szeparálásának alapjait már most is láthatjuk. Sokan vannak, nem egyszerű a feladat, nekünk és a gyerekeknek is új kihívás ez, de úgy gondolom, a közös munka mindenkinek csak előnyére válhat.